Szex és Lucia

Ritkán, nagyon ritkán látok jó filmet, bár hozzá kell tennem, hogy elég válogatós vagyok és csak egész kevés film köt le úgy igazán. Igaz a filmeket manapság úgy ömlenek a filmiparból, mint az iPhone-ok a gyárakból és néha (főleg, ahogy öregszem és kezdenek megjelenni rajtam a nővé válás jelei - haha) előjön rajtam ez a „nézzünk meg egy romantikus filmet”, egy olyan jó kis Jennifer Anistonosat.

Új lakóhelyemen még nincs internet, ezért kénytelen vagyok vagy olvasni, vagy tanulni, vagy filmet nézni. Szombaton egy nagyon (!!!) jól sikerült pénteki buli után, a kaján kívül nem vágytam másra este, mint egy jó kis amerikai romantikus vígjátékra, amit csak úgy bambulni kell.

Na hát nem nem egészen olyat választottam. Bár elég valószínű, hogy ez is inkább egy nőknek szóló film, vagy lányoknak, vagy, hogy mondjam. De ha már egyszer valaki ráveszi a barátját, hogy a híres focimeccs nézés helyett romantikus vígjáték legyen az esti program, akkor ezt ajánlanám. Nem is igazán vígjáték, de annyira nem vagyok tisztában a műfajokkal (talán dráma?!?!), szóval inkább nem okoskodom. Romantikusnak se romantikus annyira, de rengeteg szex van benne, rengeteg, és látszik is a lényeg, néha már több is a kelleténél. Na ezért fog tetszeni a fiúknak. Bocsánat, férfiaknak. Továbbá ínyükre lesz még az is, hogy csakis kizárólag szép nők szerepelnek a filmben, tökéletes testüket mutogatva. (Hál’isten egy szemrevaló hím is megjelenik ékes ékszerével.) Tehát ez egy jó film, már csak ezért is, hisz minden ember szeret más embereket meztelenül látni, attól már érdekes a dolog (ugye, ugye?). A szex meg csak ráadás, és így letudhatják a fiúk - bocsánat, férfiak – az aznapi pornó adagjukat. Nekünk, nőknek, meg megnyugvást hoz majd a film, hisz jó ötletekkel mutatja be a rendező a sorsunk egyértelműségét, hogy úgyis mindig jóra fordul minden (megtaláljuk az Igazit, aki szeret minket, de mennyire, és mi felhőtlenül boldogok leszünk), akármilyen gond is történjen. A történet röviden annyi, hogy a Penelopé Cruz hasonmás főhősnő (Paz Vega) merészen szerelmet vall egy írónak, akibe egy regénye elolvasása után szeret bele, persze összejönnek és a sok jó szex után elromlik valami. Mindez azért, mert a férfi eltitkol valamit, valamit ami rosszul sül el, és ezért önmagát marcangolja. Persze ál-Penelopé kitart mellette a végsőkig, csak aztán a férfi balesetet szenved, és így a lány elmenekül a múlt elől egy szigetre, ahol érdekes emberekkel találkozik (többek között a nagy farkú Adonisszal). Mindez tele csavarral és jó SOK szexszel. Komolyan. Érdemes megnézni, nem egy tipikus amerikai film (mivel spanyol-francia), a váratlan fordulatok és a jó színészek pedig élvezhetővé teszik az egészet.

Freaky

Minél jobban vagyok, annál többet edzem a hasizmom a számítógéppel - mármint egyre többet használom. A számítógépet.
Ezalatt a 4 nap alatt volt már h1n1-em, aztán tüdőgyulladásom (esküszöm, az összes tünet, amit olvastam a neten illet rám!!), de hál'isten, azt mondta az orvos, hogy túlélem és az ACC is segít átvészelni ezt a nehéz időszakot!
Hogy a halálfélelmem ne hatalmasodjon el - hisz ki ne tartana ilyenkor a legrosszabbtól?! - ezért sok-sok vicces dolgot néztem a youtube-on. Kábé 2 hete mutatta nekem egy svéd lány a "Freaks and Geeks" nevezetű sorozatot. Nem vagyok egy nagy sorozat fan, node ez! Tinédzserek, középiskola, mindez kicsit amerikai stílusban, de a rengeteg poén mellett ez nem is bántja az ember szemét. Sajnos csak egy évad készült belőle, még a '90-es évek végén, de jó hír, hogy az összes 18 rész fenn van youtube-on. És nem mellékes az sem, hogy James Franco játszik benne, aki azért nem piskóta (haha) szóval elég jól néz ki és el tudnak tőle olvadni a lányok, én persze nem, meg sem fordul a fejemben, semmi, semmi rossz.
Néztem még stand up comedy-t (arról majd később!), vígjátékokat, vagyis csak egyet, azt is a youtube-on (Better off dead-1985). Jaj, és most esik le, hogy miért volt olyan ismerős a főszereplő! Ugyanaz, mint abban a filmben, amit a hétvégén láttam a moziban, a fantasztikuuus 2012-ben!! ..Na mindegy.
Freaks and Geeks-et érdemes megnézni, ha esetleg nem tud magával mit kezdeni az ember, fenn van youtube-on, tehát bármikor, bárhol. Csak angolul van fenn, de azért szerintem elég jól lehet érteni, sőt! Szerencsére jól takarékoskodtam és hátra van még jópár rész, tehát visszatérek vízszintesbe! (én is milyen humoros lettem, haha)

Marika

Mostanában nem vagyok valami lelkes. Mármint a bloggal kapcsolatban. De hál'isten van más dolgom és a "hallgatásom" nem a lustaságom következménye. Vagy ilyesmi.
Most azonban muszáj írnom, hisz nagy hírt kell közzé tennem! Megtaláltam a válság ellenszerét. ÉN megtaláltam! ÉN!
No, azért nem egy forradalmi ötlet, véghez sem lehet igazán vinni, de tegnap a metrón olyan logikusnak és értelmesnek tűnt. Aztán mikor másoknak is elmeséltem boros mámoromban, jöttek az ellenérvek és elbizonytalanodtam. De azért valahogy még mindig egy jó elméletnek tűnik aaa..
A fű legalizálása! Haha. Nekem nem lenne érdekem, nem élek Marihuánával. Az ötlet onnan jött, hogy olvastam valami cikket a válságról, hogy hogyan próbálják a költségeket mérsékelni és milyen "költségvetési tervezetek" vannak a jövő évre vonatkozóan (önkormányzatok, pedagógusok, az egészségügyi dolgozók elvileg sajnos szenvedni fognak). És akkor ott volt az is, hogy adócsökkentés. Beindult az agyam: adó, adócsökkentés, adófizetés, alkohol és dohányáru adóztatása, hú az sok pénz lehet.. hú a drogé mennyi lehetne?! Persze nem a heroinra és a kokainra gondoltam, azt legalizálni azért elég durva és morbid lenne. De ha belegondolunk, vagyis most én - már amennyire értek hozzá - ha a füvet és különböző származékait ugyanúgy megadóztatnák, mint az alkoholt és a dohánytermékeket, elég sok pénz folyna be az államnak, lenne soksok adóbevétel és sokan boldogabbak lennének.
Hisz ha valaki kanabisz-fogyasztó, akkor úgyis megszerzi, ha kell neki, és tudomásom szerint nem a legbonyolultabb dolog hozzájutni. Persze benne van az is, hogy a kiskorúak egyszerűbben hozzájuthatnának és mivel legális lenne, nem gondolnák, hogy az olyan nagyon rosszat tenne nekik, ha a felnőttek is fogyasztják. Meg még rengeteg ellenérv van, amit most nem írok le, hisz én most nem megcáfolni szeretném a zseniális ötletem.
Szóval a tiltás sosem volt egy jó dolog, aki nem akarja fogyasztani, úgysem fogja, a sok dílernek majd coffee shopot kell nyitnia, tehát lesz normális munkahelye (haha, napersze), kevesebb lesz a bűnözés (valamivel, talán) tehát nem kéne annyit költeni a drogellenes háborúkra sem és a magyar maffia nagyon szomorú lesz. Amúgyis inkább alkoholmérgezésben halnak meg az emberek, mint fűtúlszívásban, és sokkal több veszélye van az alkoholizmusnak (ha nem tévedek). Olyan meg sosem lesz, hogy az emberek felhagynának szenvedélyeikkel és minden káros dolgot (gondolok itt a kávéra, alkoholra, cigire, édességre) elhanyagolnának.
Szóval szépen legalizálja majd a következő kormány a gandzsát, és az adóbevételeket elkölti valami okosra, mondjuk a kórházakra (és a többire), sok ismerősöm boldog lesz, én meg kapok valami frankó kitüntetést, amiért ilyen okos vagyok.

Clever forever

Lustamustra

Ilyet még nem csináltam, de most fogok. Már ezer éve nem írtam, és most is csak egy "kontrollc-kontrollv" lesz az alkotásom.. hehe. Azért érdemes elolvasni, még ha nem is én írtam! ;)

Akkor mielőtt belekezdenénk, vegyünk két nagy levegőt! Orron át belélegezzük, csak a has emelkedik, a mellkas nem mozdul. Figyeljünk a kilégzésre és a helyes artikulációra: „Elmegy a picsába a kibaszott RTL Klub, hogy ilyen olcsó kurvákat mutogat hétfő esténként, mégis mi a szar jön ezután, horrorpornó szombat délelőtt a rajzfilmek helyett, egyébként is ki a fasz ez a Benkő, egy futóbolond, Anettka seggszőre -haha, ez iggen kemény -, a tévék meg sztárolják, hogy gyújtaná fel végre a székházuk a Jobbik, a picsába eladtam már rég a tévém, csak művészfilmeket nézek, azt is csak könyvben.” Szem becsuk, háromra nyugalom önti el a testünk, egy villogó plazmatévékkel teli, vidám réten ébredünk.

Merthogy a Benkő feleséget keres egy úgynevezett trash reality, amit éppen azért készítettek, hogy szörnyülködjünk, hitetlenkedve röhögjünk, és behívjuk az asszonyt a konyhából, hogy nézd már baszdmeg, ilyet még a Story magazinban sem láttál, hát nem levette a bugyiját a büdös kurva. A trash reality szórakoztat, nem dokumentál, és ahogy egyetlen épeszű ember sem háborodik fel azon, hogy John McClane egy egész tárat beleereszt az aktuális terroristába, és még egy poént is odaköp a végére, úgy azon sem kéne nagyon felhúzni magunkat, hogy Benkő Dániel ismeretlen nőkkel smárol és seggeket csapkod. Mert ez csak egy film, budai villába zárt fikció, még akkor is, ha a stáblista szerint mindenki saját magát alakítja.

A baj csak az, hogy a trash reality az nem olyan, mint amikor Anettka bőrzekében maszturbált a Budapest Tévében a betelefonálók böffentéseire, az ilyen műsoroknak ugyanis cselekményük van, meg ívük, sőt, most kapaszkodjon meg a gomblyukba tűzött Réz András, még pszichológiájuk is. Ezeket a valóságshow-kat azért nézzük, hogy röhöghessünk mások szerencsétlenségén - so true -, a buta kurvákon, akik elhiszik, hogy Benkő tényleg nem hibbant meg évekkel ezelőtt, vagy az egykori lantművészen, aki beveszi, hogy tényleg elég csak meglengetnie a péniszét, máris unatkozó háztartásbeliek és fiatal diáklányok harapnak rá tucatjával.

Sajnos a Benkő feleséget keres sok jelenete nem vicces, inkább csak kínos volt. Mint amikor egy Sas-kabarén mi érezzük magunkat rosszul a micisapkás színészek helyett. Vagy még inkább, mint amikor már túl sok a Dumb és Dumberben a pofára eséssel súlyosbított önégetés, és már nem nevetünk, hanem szégyelljük magunkat, hogy ebben részt veszünk. Hiszen ott ülünk a tévé előtt. -!!!!!!!!!-

Egyrészt az RTL Klub valóságshow-jából nagyrészt hiányzik a kikacsintás, nincs egy szereplő, aki néha egyetlen pillanatra ránk nézne, hogy tudom, mit érzel haver, ez tényleg gáz. Béna a bugyiját levető vastag combú sztriptíztáncos, nem is beszélve a szerencsétlen nagymamáról, aki aprókat sikongat, ha Benkő a fülébe súgja, hogy fogd meg a faszom. És béna Benkő is, aki kínosan feszeng, amikor az arcába nyomnak egy csöcsöt.

Persze a szereposztás szerint Falusi Mariann lenne ez a barát, aki fogja a kezünk, miközben körbenézünk a zárt osztályon, csak hát a vágó az utolsó perceket leszámítva kihajította a történetből. (A vágók egyébként is rosszul teljesítettek az első adásban, a kieső szereplők nagy részét meg sem mutatták, az utolsó kiesőnél pedig egyetlen jól választott snittel lerombolták a feszültséget.)

Másrészt a Benkő feleséget keres már csak azért sem vicces az első rész alapján, mert ebben a műsorban nem szörnyszülöttek, furcsa különcök vagy kedves örültek alakítják a történetet. Nem, itt átlagos családanyák, Story-címlapra vágyó műkörmösök és Zorallra segget rázó főiskolás csajok kerültek főszerepbe. Lehet, hogy csak a közelség, meg az ismerős díszletek teszik, de az amerikai párkereső trash reality-kkel ellentétben itt nagyon nehéz nevetni: ez a sok idióta itt él köztünk, bármikor találkozhatunk velük a Tescóban, ők azok, akik egymás fejét csapkodják a leárazott trappistáért, aztán gyorsan elmennek manikűröztetni. Ismerjük őket, éppen ezért kicsit érdektelenek is.

Persze kiderült, hogy az egész műsort egy pornóforgatásokra kibérelhető villában vettél föl, nemsokára a Blikk megírja majd, hogy a szereplők egy része kurva, a másik részét idegösszeomlással kezelték, vagy hűtlen kezelés miatt körözik. A kérdés csak az, hogy a magyar celebműsorok béna kliséin sikerül-e túllépnie az RTL-nek, és a Benkő feleséget keres tényleg úgy lesz mocskos, hogy fáj, de közben jó is, mint egy telitalpas gereblyébe lépés. Vagy csak olyan lesz, mintha átlapoznánk a Borsot.

Forrás: http://comment.blog.hu

És hány ilyen majom van még?!

Szezonális hangulati zavar

Ágyban fekszem és lefagy a lábam. Nincs itt szó őszről, nem is volt. Ez tél!! Ez nagyon tél, és nekem nem tetszik. Persze felesleges rinyálni, nincs mit tenni, nem lesz melegebb, ha az erőlködéstől szétpukkadok, akkor se.

Bár az érdekes, hogy állítólag az időjárásnak semmi köze az emberek kedvéhez (no nem mintha rossz kedvem lenne). De erősen kétlem, hogy egy hideg szeles nap ugyanolyan hangulatban telik, mint egy napsütéses 29 fok.

Na, hát akkor most az előző bekezdésem állítását (amit persze nem én találtam ki), gyorsan meg is cáfolom. Olvasgattam az évszakok hatásáról emberekre nézve, rengeteg cikk, az összes mást ír - nyilván (viszont kábé mindegyik ugyanezzel az állítással kezdődik..). Na és rátaláltam a tökéletes betegségre, amit majd diagnosztizáltatok magamon - vagy mi - és így orvosi papírral utazom melegebb éghajlatra (khm). Létezik ugyanis a téli depresszió (angolul találó a rövidítés: SAD - Seasonal Affective Disorder), ami lényegében a természetes fény hiányára vezethető vissza. Ha egész évben boldog vagy, szebben mondva: mentálisan egészséges, de télen elkap a szorongás és ez évről évre ismétlődik, akkor lehet, hogy TE is SAD-es vagy!! (...Egy jó reklámfilm kezdőmondata, mi?) Persze nem ilyen egyszerű az egész, vannak tünetek, például alvásproblémák, túlevés, viselkedési problémák éésatöbbi.
Szóval elég nagy a valószínűsége, hogy én az vagyok, és annak is, hogy erről orvosi papírt nem kapok!! :)
Na mindegy, remélem nem ebbe fogok belehalni, addig meg csak álmodozom.

Schinwald

A vasárnapjaim legtöbbje a semmittevéssel szokott eltelni. De tegnap volt mit tenni. Úgy volt, mozizunk és megnézzük a Robert Capa kiállítást a Ludwig múzeumban. Semelyik sem jött össze. Viszont kinéztem egy másik kiállítást a Műcsarnokban. A Robert Capa annyira nem érdekelt, bár biztos érdemes megnézni, de inkább körülnéztem az est.hu-n. A háborús képek néha amúgyis hajlamosak lehúzni az embert, bár ha jól tudom Capa nem csak a szomorú oldalát örökítette meg a dolognak.

Szóval találtam egy másik kiállítást, Markus Schinwald, osztrák művész alkotásait néztük meg. A kiállítás nem túl nagy, de annál édekesebb. A legtöbb teremben jól megkomponált kisfilmeket lehet megnézni, a leghosszabb 15 perces, nem túl rövid nem túl hosszú és élvezhető. Egy volt a 4 közül, ami nem tetszett, és egy, amit nem igazán értettem. A kisfilmeken kívül voltak még régi festmények, melyeket megnevezhetetlen (vagy csak számomra ismeretlen) kiegészítőkkel díszített a művész, átjárható szekrény, bicikli, mely csak egy pályán tud mozogni, ortopéd lábbelik, melyeket a hordhatatlanságig átalakított. A tárgyak és a filmek mindenkinek mást jelenthetnek. Schinwald, ha jól tudom, a test kommunikációs szerepét, a szerep és a burok viszonyát próbálta bemutatni.

A videók és a tárgyak láttán bennem is ilyen gondolatokat keltett. Főleg az utolsó filmnél, mikor egyértelmű utalásokat tesz: az ember, aki egy gumi segítségével örök mosolyt tud varázsolni az arcára, vagy a férfi, akinek a kezeit egy nő kötözi össze, miközben a háttérben megjelenik még egy női alak.

Annak ellenére, hogy tetszett, nekem hiányzott még valami, valami több. Igaz, nem lehet végignézni fél óra alatt a kiállítást, de a kiállított tárgyak között volt olyan, ami nem is igazán illett a kiállítás hangulatához, és még lehetett volna jóval többet is bemutatni, hogy egy kicsit gazdagabb legyen. Na de nekem téényleg az ínyemre volt, és lehetett fényképezni is! Wuhúúú.

Silent Saturday

the girl and the robot

Na ez az a "hírhedt" Royksopp szám, ami megnyugtatott a minap a naaagy elkeseredésemben. Én, a kettes metró és a ..szááguldás!!:)

The Girl And The Robot from Röyksopp on Vimeo.

Ennek a számnak is az lesz a sorsa, hogy "túlhallgatom". Poorthing.

Bhéna

Olyan jól indult a nap: időben felkeltem, minden óra érdekes volt, jó kaját választottam ebédre és úgy néz ki, tényleg el tudom intézni a franciámat (hogy ne kelljen bejárni órára, csak megkapjam az ötttööst). Végeztem az iskolával, iPodon új zenék és gondoltam hú dejó lesz a hazaút is. Megyek a metróra és: óje, volt bérlet, nincs bérlet. Olyan, de olyan ideges lettem, nem akartam elhinni, hogy elveszítettem! Ezért visszasétáltam egészen az iskoláig, fel nem néztem, egy pillanatra sem, csak a földet bámultam és reménykedtem, hogy megpillantom a kis szürke tokot, amiben még a párizsi bérletem is benne volt. De persze, hogy nem volt sehol. Vissza metrómegálló és legszívesebben valami igazán keményet szóltam volna szegény bérletárusnak, hogy a k. életbe, mától szeretnék egy k.b.ott bérletet, de iggen gyorsan. Ó, de én soha nem tennék ilyet. Megköszöntem udvariasan, aztán a metrón meg is nyugodtam, mikor az új Röyksopp számok duruzsoltak a fülembe. És a Children című horrorfilmet NEM kell megnézni. Mármint tényleg. Láttam, féltem, de akkor is egy rossz film. (A kép nem onnan van.)

pépépépé Péntek

Oly sok dolgom és programom volt a héten, hogy nem volt időm írni, se bejegyzéseket szerkeszteni. Most is csak azt várom, hogy száradjon a körömlakk, aztán futás (ha összejön) és irány haza. Igazán elfoglalt egy hölgy vagyok, haha.

Össze-vissza találok képeket a neten, és sokszor nem mentem el a forrásokat. Szóval sajnos nem tudom megírni, hogy hol találtam a mostani bejegyzéseim fotóit és hogy kinek a fejéből pattantak ki ezek a zseniális ötletek. De kárpótlásul pár okos tényt mellékelek hozzájuk..

Adolf Hitler vegetáriánus volt és csak egy heregolyóval rendelkezett. Szegényke.

Egyes becslések szerint, egy erőteljes menet megkétszerezi a pulzusszámunkat és mintegy 200 kalóriát tudunk így elégetni, ami kábé annyi mint egy 15 perces lendületes futás. Hm. Én sokat... futok.

A szívünk nagyjából akkora, mint az öklünk. És ha az összes eret, amibe a szívünk vért pumpál, összeillesztenénk, akkor 2 és félszer körbe tudnánk tekerni vele a földet.

Az USA-ban körülbelül 2 millió nőnek van mellimplantátuma és 250 ezer fekszik kés alá évente. A műtéten áteső nők átlagéletkora 34, és 90%-uk terhesség után csináltatja meg a melleit. Szülni kéne.

A coca cola..

..zöld lenne, ha nem lenne benne hozzáadott színezék.Ha fáj a fejed, igyál kólát, segít.

De ne tartsd a szádban, mert egy éjszaka alatt elmállik tőle a fogad.
Tökéletes wc-tisztító, eltávolítja a festéket és a vér foltokat is, megszűnik tőle a csuklás és a világ bármely országában hozzájuthatsz.

De ez nem egy reklám, nagyon egészségtelen és narancsbőrös leszel tőle. Még a light-tól is. Én sem fogok többet ilyet inni. Persze, fúj.
Ja, és ezért sem...

A Coca Cola cég támogatta az 1936-os náci Olimpiát Berlinben, továbbá támogatta a náci újságokat is. Sőt egyszer más palackozó gyárakat meg is vádolt, azzal, hogy zsidó tulajdonban vannak és ezek a vádak persze náci újságokban jelentek meg. Aztán mikor 1941-ben Amerika is belépett a háborúba, a német Coca Cola forgalmazója nem tudta beszerezni az amerikai kólaszirupot, így egy új italt, a Fantát hozta létre a németek számára.

Az üzlet az üzlet kéremszépen.

Back to life, back to reality

Első nap az iskolában. A várva várt (öö) iskolában. És hálisten (nagy megkönnyebbült sóhaj) jó volt, tetszett, megfelel. De ez még csak az első nap volt! Sok a lány, dehát mindegy nekem hány fiú van, úgyis mindenki fiatalabb nálam. Persze ha idősebbek lennének, vagy ha egykorúak velem, akkor TUTTI felszednék egyet rögtön, sőt a fél évfolyamot, haha.

Társadalomtudományok, kommunikáció meg ilyenek, nekem való, elvégzem és lesz majd jó kis "Borika show" - apa szerint - de nagyon nem akarom elszólni magam (az iskola elvégzését illetően, Borika show attól függetlenül lehet, hogy összejön..)! Annyira nem is vészes kiutazni sem, mert ugye nem a belváros azért. Mondjuk a visszautam félelmetes volt. És most nem is tudom, hogy ezt hogyan írjam le, hogy ne tűnjön nagyképűnek a dolog, dehát nem az én társadalmi rétegemből jöttek azok az emberek a villamoson, na. Nem is mertem előkapni az iPodot, hogy számot váltsak, (épp leült mellém egy "jóvágású" fiatalember arany nyaklánccal - nem mintha gondom lenne velük, de ez túl jóvágású volt) és pont egy jó kis Hilary Duff szám ment, ami nem is értem, hogy került fel a Playlistre.

Szóval ennyi az annyi. Mindent csak szépen pozitívan:)

Csütörtök, a bölcs

Okos pillanataimban (vagy ha nincs semmi új a pletykalapokon és a "hasznos" blogokon) néha ellátogatok a New York Times, Bbc News oldalaira és még pár másik ilyen honlapra. Sőt, hogy nyugtassam a lelkem, hogy nem csak haszontalan dolgokat művelek az interneten, a New York Times honlapjára még fel is iratkoztam! Mert így intelligens vagyok, haha.

Szóval a NYT oldalán sok érdekes cikk között találtam egyet a Hubble űrteleszkópról, ami már kábé annyi idős, mint én (jóindulattal). Egy óriás fényképezőgépről van szó, ami nemrég tönkrement, de májusban helyrehozták az űrszerészek.

Igazából a képek tetszettek meg nagyon (valamiért a színek összhatása, és a természet furcsa és egyben csodálnivaló kreálmányai - az apró részletek főleg - mindig megfognak) és elhatároztam, hogy akkor én ezt most közzé teszem a blogomon és írok is róla. Már amennyit tudok, mert azért annyira nagyon intelligens nem vagyok, hogy tudjam mi például a magfúzió.

A Pillangó-köd. Ez a kedvencem. Teljesen leegyszerűsítve arról van szó, hogy felrobbant egy csillag és a gázok néhány km/s sebességgel távolodnak el tőle. A csillag fokozatosan lehűl, majd a gázok eltűnnek. Mindez kábé 10000 év alatt történik. És ezek a ködök nem hiába robbannak fel, a galaxisban is megy az újrahasznosítás, valószínű jobban mint itt. A gázok, amik ezekben a "halott" csillagokban voltak később az új csillagok képződésében nagy szerepet játszanak. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy hogyan jön létre egy csillag, mert biztos nem úgy, mint az Oroszlán királyban...

Spirálgalaxis: gömb alakú mag és körülötte fiatal csillagok és csillagközi anyag, itt is zajlik a csillagképződés. 6 millió fényévnyire van innen, elég jó képeket csinál ez a Hubble. Érdekes.

Ez meg egy gömbhalmaz igen közelről. Elvileg ez szabad szemmel is látható, csak nem Magyarországról. Nekem csak a színek voltak érdekesek (bár inkább kellemetlenek, mint kellemesek), és megtudtam, hogy a piros csillagok az öregek és a kékek a fiatalok. Aztán sajnos azt is megtudtam, hogy az a helyzet, hogy emberi szemmel messze nem látnánk ilyen színkavalkádokat a képeken. Az űrfényképezőgéppel készített nyers képek nem úgy néznek ki, mint azt én gondoltam volna. Nem színesek. És még gondolom elég sok Photoshop kell ahhoz, hogy minden kis "piszkot" eltűntessenek a képről. Aztán hagyományos színcsatornákat (vörös-zöld-kék) raknak a felvételekre és voilà!

Itt is színezett mindkét kép. Csak az alsót ultraibolya szűréssel készítették, és így eltűntek azok a gázok, amiket később a zöld szín hozzáadásával ki tudtak hozni a képen.

Rengeteg szép kép található még a Hubble honlapján: http://www.hubblesite.org/ . Háttérképek is vannak, lesz mire lecserélni a mostanit (az én applemnek amúgyis valami műgalaxis volt az alapbeállításban a háttere).

Remélem túl sok lett a szöveg, és senki nem fogja elolvasni. Volt egy kis szabadidőm, na.

Manic Monday

Tavaly ősszel is elkezdtem egy főiskolát, idén ősszel is elkezdek egyet. Azért ez nem semmi.. na ki tudja ezt utánam csinálni?? Haha. Nem mintha ajánlanám, de azért nem is bánom annyira és nem is érdekel igazán, hogy mit gondolnak mások. Ez lesz a második alkalom, hogy Budapesten kezdem. De most nem kollégium és most még a motiváció is több (valamivel). Így, hogy nem bírok befejezni egy iskolát sem, így én legalább sokkal tovább leszek "fiatal" mint az okosok, tolom a fiatalságom ameddig csak lehet és így tovább élvezhetem a sok diákkedvezményt is. Óje.

Szép is lenne minden, ha nem jönne a hideg és nem lenne sötét már 6 órakor (sőt talán 5?! ..mindig elfelejtem). Bár majd biztos könnyebben fog menni a futás, nem úgy mint a dögmelegben.

Vannak tehát szép dolgok az őszben is. Az őszi esték még nem olyan hidegek, ilyenkor lehetne romantikus sétákat tenni. Haha, csinál még valaki olyat? Vagy csak én vagyok régóta EGYEDÜLÁLLÓ? No sebaj, az őszi estékről azért írok amúgyis, mert találtam újabb szép képeket. Flickr tele van velük (ez pont: futureancient nevezető fotóstól), és nekem rögtön a hideg évszakok jutottak róluk az eszembe.

Valószínű a sötétség miatt. Jó a változás, nem mondom, de azért a nyár az nyár. És nekem még régen a tél volt a kedvencem. Biztos a karácsony miatt. Ja meg azért is, mert klasszikus tinédzser koromban utáltam az alakom, és nem a bikini volt a kedvenc ruhadarabom. Most már természetesen teeeljesen meg vagyok elégedve az alakommal!!! :) A képek a lényegesek, nem a szöveg. Khm.

My top

Hiányolom a másnapot. Nem jelentkezik. Hmpf. Kibírom nélküle. Pedig aztán szép állapotba tettem tegnap magam. Vannak fekete foltok is, amiket nem kedvelek, de legalább most nem vagyok úgy vele, hogy megbántam volna a sok alkoholt. Csak azt remélem, hogy nem lecsúszott sliccel mulatoztam egész este, mert persze a legszűkebb farmeremet kellett felvennem. Haha.

Itt az ősz. Semmi kedvem nincs hozzá, de eddig nem olyan vészes. Sok teendő (az eddigi semmihez képest igen sok) jót tesz. Még terveim is vannak! Csoda.

Jó ha leköt valami, jó ha mozog körülöttem minden és történnek a dolgok. Meg azért ezek a vasárnapok se rosszak, mikor tudom, hogy semmi dolgom az evésen kívül és az ágyban fetrengek délután 4-ig. És persze jó sokat netezek... És nem csak az indexet olvasom. Haha. Így találtam rá a tökéletes férfi összetevőire:

Edward Norton.

Peter Falk.

Jaackie Chan.

Mike Myers.

és Braddo Pitto.

Gyúrmáznék belőlük egy faint. A középső 3-ból persze nem használnék sokat a külsőhöz. haha

Muszklis Péntek

Annyira, de annyira nem értem én ezeket.. Őket.. Nem, ezeket.. Ezeket az izomtornyokat. Szép dolog a sportolás, szép dolog az izmosság, főleg a fiúknak.. De, hogy ezeket a jókötésű "nőket" mi a franc vehette rá arra, hogy háromszorosára növeljék magukat, és nem úgy, hogy chipset és csokit zabálnak?! Nem találkoztam még olyan fiúval, férfivel aki az ilyen kemény csajokhoz vonzódna. (Kellemes lehet bemutatni anyunak meg apunak otthon. Bár tuti, nem mernének beszólni, legalábbis a barátnő jelenlétében, haha.) Biztos van akinek tetszenek, de azért nem gondolom, hogy az vette ezeket a "barbie babákat" rá az izmosításra, hogy bejöjjenek valami jópasinak.

Vagy mind leszbikus? A leszbikusok nem sminkelik magukat, legalábbis nem ennyire. Bár ezek olyan rusnyák, hogy még jó, hogy kennek valamit magukra. Amúgyse olyan természetesek, már a színük se. Főleg az utolsó előtti hölgyé, aki barnább az első versenyzőnknél.

Ő legalább mosolyog. És szép a szeme.

Szépnyakú Kati. Kati hasonlít Mickey Rourke-ra.

A jó alapozó csodákra képes.

Ő Para Zita. Mint Morgan Freeman fiatal korában.

Szóval a kék vagy a piros pirulát választod?! Kiköpött MORPHEUS!!

Huszonhárom

Karácsonykor szoktam ennyit zabálni. Kell nekem azt a sok csokit venni, amit amúgyse szeretek annyira nagyon, najó azért nem utálom, és most kapom ezeket a lindteket meg szívecske-csokikat, és tömöm a pofám. Hehe. Nem baj, nem gond, sztár vagyok. A legjobb születésnapi bulikkal és ráadásul címlapon. Mert most, hogy betöltöttem a 23-at sikerült Németországban egy címplapra is felkerülnöm, és annyira nagy lehetne az arcom, amilyen sosem lesz! :)

Vége a nyárnak, mindjárt káromkodom. Alig várom a következőt, de még jobb lenne egy lottónyeremény és elköltözni a nyárba. Ahh túl egyszerű lenne úgy minden, nem hiszem, hogy szebb lenne az élet.

Amúgyis, most elég szép, a barátok, a szülinap olyan boldoggá tesz mindig! Lehet azért hiszem azt, hogy mindig az én születésnapi bulijaim a legjobbak. Haha, idén még az ajándékok sem voltak semmik. Kaptam egy gyönyörű cserepes virágot, jobban mondva orchideát, amire nem is illik az, hogy cserepes virág. De cserépben van. Kaptam mamuszt, hihetetlen, de szerintem még sosem volt mamuszom!!! Aztán jött az óriás szaloncukor, ami egy didzseridut rejtett,azt sem vettem volna soha életemben magamnak. Héliumos lufi (azt se próbáltam még), poló, virág, rizstál pálcával, pénzpénzpénz, ami igazán jól jött, ahh csodálatos volt. Sok pezsgő, soksok pezsgő, aztán jött a hülyeségem, de még azon is csak nevetni tudok, pedig eddig mindig a megbánás következett. Szánalmas fiúk szívatnak (hehe, igen, mégis írok róla) és szánalmasabbnál szánalmasabb módon. Az a baj, hogy túl jó bőr vagyok. Igen, csak ez lehet a gond.

Na én most szerettem bele...

...Brad Pittbe. Sosem voltam egy nagy színész, vagy énekes rajongó. Igaz, mikor Freddie Mercury meghalt, emlékszem sírtam a citröen cx-esünk hátsó ülésén, épp akkor mondták be a rádióba. De még róla sem voltak plakátjaim a falon, matricáim a tolltartómban, vagy az irodalomfüzetemen. Én inkább maradtam (nem is értem hogyan) a realitás talaján, és mindenféle hülye osztálytársba, kolesztársba voltam szerelmes.

Szóval megnéztem ezt az új Tarantino filmet, a Becstelen Brigantyk-ot (Inglourious Basterds) és Brad Pitt számomra egy élő legendává vált. Eddig is egyetértettem a jóképűségével, de miután láttam, hogy mit alakított ebben a filmben, legszívesebben cafatokra tépném Angelina Jolie-t. Aztán folytatnám a mészárlást, vérben forgó szemekkel, Lara Croft felszerelésben, lassított felvételben talán Jennifer Aniston-t is agyonlőném, hogy biztosra menjek (mert hátha visszamenne hozzá).
Kötelező megnézni azt a filmet, gyorsabban dobog a szívem, ha csak a jelenetekre gondolok. És persze az összes színész hatalmasat alakított. És a zene... És a vágás... Annyira nagyon tetszett, hogy egy hibát sem tudnék találni az egészben. Nem vagyok egy nagy filmnéző, általában nem vagyok oda a filmekért, vagy maximum 5 percig, aztán el is felejtek minden részletet róla. De ez!!! Meg az összes többi Tarantino is, csak most épp ez a legfrissebb élmény. Meg kell nézni! Velem vagy nélkülem. Mindenképpen.

Bongiorno.

khm

szórakoztatnálak titeket,

ha lenne merszetek,

nem remélni,

csak élni.

Persze ez csak egy pihent másodpercem piciny szikrája, de azért nekem az ínyemre van, olyan frankó elszavalni. 'ha...frankó?! 'haha.

Odafentről

Amúgy szenvedek. Tanulni kéne, holnap témazáró spanyolból, én meg még elő sem vettem a tanulnivalót. Nem tett olyan jót ez a sziget idén, és nem is volt olyan jó (kábé mesélni se fogok róla és nem csak azért, mert nem emlékszem, haha). Lehet, hogy már öreg vagyok hozzá. Csak 3 napot voltam, de bőven elég volt. Meg is fáztam, vagy nem tudom mi ez a rettenetes fejfájás, nem hiszem, hogy még a vasárnapi másnapom fájna ennyire. És megöl a semmittevés, hogy nincs semmihez erőm, blogot sem írtam már mióta. Alig várom a holnapot, már biztos jobban leszek a rengeteg c vitamintól, amit magamba tömtem. Lehet "dobnom" kéne valami erősebbet, mondjuk egy algopyrint, amit csak a végső stádiumaimban szoktam bevenni, évente maximum háromszor. Nem vagyok egy gyógyszerhívő.

Blaaa, ebből az égvilágon nem lesz semmilyen értelmes blogbejegyzés, tanulok inkább. Legalább egy öt percet:)