Olyan jól indult a nap: időben felkeltem, minden óra érdekes volt, jó kaját választottam ebédre és úgy néz ki, tényleg el tudom intézni a franciámat (hogy ne kelljen bejárni órára, csak megkapjam az ötttööst). Végeztem az iskolával, iPodon új zenék és gondoltam hú dejó lesz a hazaút is. Megyek a metróra és: óje, volt bérlet, nincs bérlet. Olyan, de olyan ideges lettem, nem akartam elhinni, hogy elveszítettem! Ezért visszasétáltam egészen az iskoláig, fel nem néztem, egy pillanatra sem, csak a földet bámultam és reménykedtem, hogy megpillantom a kis szürke tokot, amiben még a párizsi bérletem is benne volt. De persze, hogy nem volt sehol. Vissza metrómegálló és legszívesebben valami igazán keményet szóltam volna szegény bérletárusnak, hogy a k. életbe, mától szeretnék egy k.b.ott bérletet, de iggen gyorsan. Ó, de én soha nem tennék ilyet. Megköszöntem udvariasan, aztán a metrón meg is nyugodtam, mikor az új Röyksopp számok duruzsoltak a fülembe. És a Children című horrorfilmet NEM kell megnézni. Mármint tényleg. Láttam, féltem, de akkor is egy rossz film. (A kép nem onnan van.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése