Sunday, funday.

Tanulni kéne, mint a fene, és már majdnem azt teszem, csak előtte egy kicsit eszem (mert éhes vagyok), egy kicsit pakolgatok (mert akkora kupi van), egy kicsit olvasok (mert az is okosít), egy kicsit netezek (mert nem netezek eleget) és egy kicsit írok a blogomra (mert azt is kell). Ilyenkor van a legtöbb dolgom, mikor tanulni kell. De gondolom, ezzel nem csak én vagyok így. 

Megint eltelt egy év, de idén se fogok mindenféle konklúziókat levonni, hogy miért és mennyire volt jó a tavalyi év és fogadalmaim sincsenek, hogy még jobbá tegyem a következőt. Semmi késztetést nem érzek fogadalmak megtételére, nem mintha eddig tettem volna. Talán néhány szilveszter után hangosan kimondtam pár dolgot, amit aztán sosem gondoltam komolyan, így nem maradt ott a teher a vállamon, hogy nekem valamit teljesítenem kell. Amúgy is túlságosan megerőltetem szegény vállaim, annyi képzeletbeli terhet pakolok rájuk, gyúrni persze nem gyúrok eleget. De aztán utólag visszatekintve mindig pont elég dolgot viszek véghez, és büszkén nyugtázom, hogy megint milyen okos voltam. Vannak azért olyan dolgok, amik nem sikerülnek, de azokra még véletlenül sem gondolok, inkább bezárom őket valami eldugott kis kamrába, valahol mélyen. Csak néha-néha érzek valami szúró fájdalmat, amit azok a fránya elintézetlen "ügyek" okoznak. No, de azért idén így is, úgy is többet fogok sportolni, tanulni, egészségesen táplálkozni és persze pont idén fogom megtalálni a Nagy Őt! 

✌

Voltam én egyszer, talán két éve, a Sajtófotó Kiállításon a Nemzeti Múzeumban és készítettem egy képet a telefonommal. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, felnőttem meg ilyenek, új telefont is vettem, amit sikerült valakinek hazavinnie, úgy egy hónapja. Azóta se hallottam felőle. Szóval újra előkerült a régi telefon, azzal a bizonyos képpel a hátterén. A fotó (amit mindenféle szerzői jog megsértésével elloptam) továbbra is a kedvenceim közé tartozik és a minap találtam egy igencsak hasonló képet a neten:

Majd elkezdtem keresgélni és egy tucat kép van erről a nőről! Sehogy se tudtam azonban róla kideríteni semmit, pedig az volt a cél. Elhatároztam, hogy majd szépen írok róla, mert tényleg érdekel, hogy ki és mi lehet ez a néni, és nem csupán a különleges külseje miatt, hanem azért is, mert már lassan 3 éve az egyik telefonom hátterét díszíti. 

A képek alapján nem néz ki egy unalmas nőszemélynek, és elég gyanús, hogy az utcán lakik. Elképzelhetetlen számomra, hogy egy ilyen emberrel ne készítene valaki interjút és ne rakná fel az internetre (főleg ha ennyi kép készül róla). Biztos valami helyi hős, esetleg már legenda! Az ilyen egyéniségeknek mindig van mondandójuk, ami érdekes, hát még ilyen idősen (ránézésre legalábbis nem húsz...) hány sztorit tartogathat! Bár erősen kétlem, hogy tartogatja őket, el tudom képzelni, ahogy Havanna egyik fő terén, nyolc szivar közepette meséli (és a meséit, olyan meséknek képzelem, amiben minden színesebb az eredetinél) élete sztorijait és mondja hozzá az örök igazságokat, amiket amúgy mindenki tud, de ilyen sztorikkal fűszerezve teljesen újnak hatnak, és a közönség csak szííívja magába a közhelyeket meg a sok füstöt. De ez sajnos mind a képzeletemben zajlik csak. Akárhányszor és akárhogyan írtam be a Google-ba (cuban woman smoking cigar, funny old cuban woman, cigar cuban woman, woman with cigar in her mouth - és semmi pornográf nem jött ki!) semmit nem találtam róla. Szóval semmi érdekeset nem tudok írni, majd ha összedobtok nekem egy kis pénzt egy kubai körútra, akkor talán!

U.i.: BUÉK.