Ghostbusters

Fiatal koromban (amikor még nem kellett adót fizetni) féltem én mindentől, ami élt és mozgott. Na, jó, ez egy enyhe túlzás, de azért nem tartoztam a bátor gyerkőcök közé. Féltem a csontváztól, ami a fürdőben bújkált, Ursulától (kishableányból), aki az ágyam alatt volt a kígyókkal együtt (bár fogalmam sincs, hogy Ursula hogyan fért oda be), a Kétarcútól a Batman-ből, sőt a Mikulástól is, mert egyszer láttam, hogy húzza fel magát az ablakunk előtt, és rettegtem, hogy bejön a szobánkba megijeszteni.
Jött a tinédzserkor (még mindig nem kellett adót fizetni) és elkezdtünk szellemet idézni a koleszban. Persze láttunk is pár démont a szobatársakkal, volt, hogy sikítozva futottunk ki a teremből, mert megjelent hat (vagy még több) a szoba végében és tuti hallottak lennénk, ha nem rohanunk el azon nyomban. De láttuk Petőfi Sándort is, sajnos erre nem igazán emlékszem, biztos akkora sokkot okozott! Na, aztán komoly gimnazista lettem, akkor már nem volt menő a szellemidézés, jöttek a horror filmek. Nem láttam túl sokat, inkább kerültem őket, mert utána kábé csak nagy lámpával tudtam elaludni. Annak a kevésnek a számát, amit láttam, is el lehetne osztani kettővel, mert ha be is ültem a többiekkel a moziba, csak a vászon sarkát voltam hajlandó nézni, meg a tenyeremen közepét és rajta azt a hosszú életvonalat.

De aztán kezdtem kikupálódni (az is lehet, hogy csak a horror filmek lettek egyre gagyibbak) és már egész jól bírom őket. Az igaz, hogy a Kör-t azóta sem néztem meg (nekem még a Horrorra akadva akárhányban is félelmetes volt a lány), sem a Paranormal Activity-t. Szóval az ilyen híresebbeket igyekszem kerülni. Pedig szeretem őket nézni, olyan jó szenvedni rajtuk, de főleg akkor jó nézni, ha többen vagyunk és valaki még nálam is jobban fél! 
Hát a minap volt sikerem megnézni egy francia alkotást, melynek címe: Mártírok, avagy a fájdalom szimfóniája (Martyrs). És évek óta először, újra lámpa mellett alszom. (Pont éjjel kell nekem is ilyenekről írni... Már rákerestem képekre a Google-n, hogy legalább egyet rakjak a bejegyzéshez, de ablakot nem merek váltani :)) Félelmetes, nagyon! Ajánlom azoknak, akik szeretnek horrort nézni, ráadásul jó horrort. Annak ellenére, hogy most sem láttam a filmet 100%-osan - a tenyerem valahogy mindig megjelent a képernyő előtt - tetszett!

A színészek jól és nagyon élethűen játszanak, a smink és a maszk túlságosan valódinak tűnik, a történet pedig sokkoló, talán elgondolkoztató is. Az elején azt hittem, hogy egy sablon horror film előtt ülünk a többiekkel, a cselekmény viszonylag egyszerű: lány, akit kiskorában kínoztak, majd felnő és bosszút áll, a legjobb barátnője mindvégig mellette áll, segít még a hullatakarításban is. Szóval "semmi" extra, de amikor már azt hittük, hogy vége a filmnek (végre), akkor kezdődik csak a fincsi rész! Ha nem félnék tőle ennyire, talán meg is nézném még egyszer, mert nem csak izgalmas és jól van összerakva, hanem érdekes is. Egyetlen gond volt a filmmel: ugye francia, és mi angol szinkronnal néztük, ami pocsék volt! 
Na, de azért leírom mégegyszer: ha nem féltek az ilyenektől, mindenképp nézzétek meg, érdemes. A Fűrész 7-re meg be ne tegyétek a lábatok, mert ritka szar, már elnézést, és egy fityinget sem ér (rosszul leszek, akárhányszor fellépek imdb-re és még mindig az elsők között látom). Inkább adót fizessetek...  ha kell.