Tegnap, még strand előtt, dolgoztam. Je, jött egy kis pénz, hogy tudjam fizetni az albérletet. De nem is az a lényeg. Szóval, eddig ha itthon dolgoztam és ennek az újságnak, mindig volt valami gubanc. Eddig túl hideg volt, az első fotózáson majd meghaltam. A Lánchídon álltam 10 fokban egy Dolce and Gabbana ruhában, ami ráadásul ronda volt, és még a csontjaim is fáztak. Aztán másodszor, mikor állítólag azért választottak engem, mert bírom a hideget (jee), még talán hidegebb volt és még a szél is nagyon fújt, de felkészültek, kaptam pokrócot, melegzoknit és jägert! Tegnap viszont, július 30-án, a nyár közepén én harisnyában, csizmában, garbóban és pulcsiban! Majd ráadásként egy jó kis kabátot is rámakasztottak... Én meg csak álltam a kamera előtt, világított a meleg lámpa és patakokban fojt rólam a víz. Na mindegy, megoldottam, jó voltam, hát naná.
Ma sok elintézni valóm, van, najó relatíve, vagy hogy a francba mondják, szóval relatííve sok, és én még pizsamában döglöm. Rakok fel érdekes képeket, inkább nem untatok a semmitmondó, nemmesélő szövegemmel.
Elég kemények, nem? Chris Jordan művei, van még jópár (www.chrisjordan.com). Így próbálja szemléltetni a túlzásokat, károkat amiket az emberek okoznak. Ki gondolná, hogy statisztikákat képeken, mármint fényképeken is meg lehet jeleníteni?! Ezek, amiket én közzétettem 2,4 millió műanyagdarabot ábrázolnak, amit a tengervíz mélyéről gyűjtöttek. A képpel azt szemlélteti, hogy ez az a mennyiség, ami óránként kerül a világ óceánjaiba (..ha jól értettem, és ebben az esetben remélem, hogy az angoltudásom nem tökéletes). Pf, ki védi a környezetet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése