... fekszem én most. A lábaim a mennyben, én meg a lelki egyensúlyom csúcsán. Óje. Magyarul elmentem futni, az ÚJ cipőmben, mert vettem új cipőt és nem fáj a térdem. Most óvatosan kezdek, csak egy kör. De milyen kevésnek tűnt ez ma. Annyira boldog voltam, hogy kinn vagyok a szigeten, futásra készen, hogy kábé ugráltam örömömben. Tele energiával és a kör végén jött a "MEGÁLLJ!". Nem baj, szépen lassan. Holnap újra megyek, haha. És már egy trendi futógatyát meg felsőt is kinéztem magamnak, de annyira trendik, hogy csak az izomtestű futóknak állnak jól, úgyhogy várnom kell egy kicsit, amíg a hátsófelem nem lötyögni fog, hanem nagyképűen fennhordja majd az orrát a feszes alsóban. (Valamiért úgy érzem, hogy győzni fog a vásárlásimádat és előbb fog lötyögni, mint domborítani). No sebaj, legalább termelem az örömhormonjaim (ha egyáltalán így nevezik őket).
Aztán szerdától (vagyis ugye holnap a nulladik) Sziget a szigeten. Nem a Margiton, a Hajógyárin. Mintha kedves olvasó(i)m ezt nem tudnák, mi?! :) És oly rég óta most először vagyok abban a sztár helyzetben, hogy nincs jegyem. Mert kapok. No nem egy igazit, és nem egész hétre és ha nem kapnék akkor se vettem volna. De azért jó lesz ez így, ha minden jól megy, és sikerül a sikosítós trükköm. Drukkolni kell.
A kép most nem illik ide igazán. De a polaroid szép és jó, főleg hogy már ó. Haha, ez most rímelt, és az ó-t az öregre értettem. Sőt nem is ó, hanem halott, mert már becsődöltek, de jópénzért még biztos lehet kapni. Aztán biztos lesz ennek is egy reneszánsza, mint mondjuk a converse cipőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése