Huszonhárom

Karácsonykor szoktam ennyit zabálni. Kell nekem azt a sok csokit venni, amit amúgyse szeretek annyira nagyon, najó azért nem utálom, és most kapom ezeket a lindteket meg szívecske-csokikat, és tömöm a pofám. Hehe. Nem baj, nem gond, sztár vagyok. A legjobb születésnapi bulikkal és ráadásul címlapon. Mert most, hogy betöltöttem a 23-at sikerült Németországban egy címplapra is felkerülnöm, és annyira nagy lehetne az arcom, amilyen sosem lesz! :)

Vége a nyárnak, mindjárt káromkodom. Alig várom a következőt, de még jobb lenne egy lottónyeremény és elköltözni a nyárba. Ahh túl egyszerű lenne úgy minden, nem hiszem, hogy szebb lenne az élet.

Amúgyis, most elég szép, a barátok, a szülinap olyan boldoggá tesz mindig! Lehet azért hiszem azt, hogy mindig az én születésnapi bulijaim a legjobbak. Haha, idén még az ajándékok sem voltak semmik. Kaptam egy gyönyörű cserepes virágot, jobban mondva orchideát, amire nem is illik az, hogy cserepes virág. De cserépben van. Kaptam mamuszt, hihetetlen, de szerintem még sosem volt mamuszom!!! Aztán jött az óriás szaloncukor, ami egy didzseridut rejtett,azt sem vettem volna soha életemben magamnak. Héliumos lufi (azt se próbáltam még), poló, virág, rizstál pálcával, pénzpénzpénz, ami igazán jól jött, ahh csodálatos volt. Sok pezsgő, soksok pezsgő, aztán jött a hülyeségem, de még azon is csak nevetni tudok, pedig eddig mindig a megbánás következett. Szánalmas fiúk szívatnak (hehe, igen, mégis írok róla) és szánalmasabbnál szánalmasabb módon. Az a baj, hogy túl jó bőr vagyok. Igen, csak ez lehet a gond.

Na én most szerettem bele...

...Brad Pittbe. Sosem voltam egy nagy színész, vagy énekes rajongó. Igaz, mikor Freddie Mercury meghalt, emlékszem sírtam a citröen cx-esünk hátsó ülésén, épp akkor mondták be a rádióba. De még róla sem voltak plakátjaim a falon, matricáim a tolltartómban, vagy az irodalomfüzetemen. Én inkább maradtam (nem is értem hogyan) a realitás talaján, és mindenféle hülye osztálytársba, kolesztársba voltam szerelmes.

Szóval megnéztem ezt az új Tarantino filmet, a Becstelen Brigantyk-ot (Inglourious Basterds) és Brad Pitt számomra egy élő legendává vált. Eddig is egyetértettem a jóképűségével, de miután láttam, hogy mit alakított ebben a filmben, legszívesebben cafatokra tépném Angelina Jolie-t. Aztán folytatnám a mészárlást, vérben forgó szemekkel, Lara Croft felszerelésben, lassított felvételben talán Jennifer Aniston-t is agyonlőném, hogy biztosra menjek (mert hátha visszamenne hozzá).
Kötelező megnézni azt a filmet, gyorsabban dobog a szívem, ha csak a jelenetekre gondolok. És persze az összes színész hatalmasat alakított. És a zene... És a vágás... Annyira nagyon tetszett, hogy egy hibát sem tudnék találni az egészben. Nem vagyok egy nagy filmnéző, általában nem vagyok oda a filmekért, vagy maximum 5 percig, aztán el is felejtek minden részletet róla. De ez!!! Meg az összes többi Tarantino is, csak most épp ez a legfrissebb élmény. Meg kell nézni! Velem vagy nélkülem. Mindenképpen.

Bongiorno.

khm

szórakoztatnálak titeket,

ha lenne merszetek,

nem remélni,

csak élni.

Persze ez csak egy pihent másodpercem piciny szikrája, de azért nekem az ínyemre van, olyan frankó elszavalni. 'ha...frankó?! 'haha.

Odafentről

Amúgy szenvedek. Tanulni kéne, holnap témazáró spanyolból, én meg még elő sem vettem a tanulnivalót. Nem tett olyan jót ez a sziget idén, és nem is volt olyan jó (kábé mesélni se fogok róla és nem csak azért, mert nem emlékszem, haha). Lehet, hogy már öreg vagyok hozzá. Csak 3 napot voltam, de bőven elég volt. Meg is fáztam, vagy nem tudom mi ez a rettenetes fejfájás, nem hiszem, hogy még a vasárnapi másnapom fájna ennyire. És megöl a semmittevés, hogy nincs semmihez erőm, blogot sem írtam már mióta. Alig várom a holnapot, már biztos jobban leszek a rengeteg c vitamintól, amit magamba tömtem. Lehet "dobnom" kéne valami erősebbet, mondjuk egy algopyrint, amit csak a végső stádiumaimban szoktam bevenni, évente maximum háromszor. Nem vagyok egy gyógyszerhívő.

Blaaa, ebből az égvilágon nem lesz semmilyen értelmes blogbejegyzés, tanulok inkább. Legalább egy öt percet:)

Ágyban párnák közt..

... fekszem én most. A lábaim a mennyben, én meg a lelki egyensúlyom csúcsán. Óje. Magyarul elmentem futni, az ÚJ cipőmben, mert vettem új cipőt és nem fáj a térdem. Most óvatosan kezdek, csak egy kör. De milyen kevésnek tűnt ez ma. Annyira boldog voltam, hogy kinn vagyok a szigeten, futásra készen, hogy kábé ugráltam örömömben. Tele energiával és a kör végén jött a "MEGÁLLJ!". Nem baj, szépen lassan. Holnap újra megyek, haha. És már egy trendi futógatyát meg felsőt is kinéztem magamnak, de annyira trendik, hogy csak az izomtestű futóknak állnak jól, úgyhogy várnom kell egy kicsit, amíg a hátsófelem nem lötyögni fog, hanem nagyképűen fennhordja majd az orrát a feszes alsóban. (Valamiért úgy érzem, hogy győzni fog a vásárlásimádat és előbb fog lötyögni, mint domborítani). No sebaj, legalább termelem az örömhormonjaim (ha egyáltalán így nevezik őket).

Aztán szerdától (vagyis ugye holnap a nulladik) Sziget a szigeten. Nem a Margiton, a Hajógyárin. Mintha kedves olvasó(i)m ezt nem tudnák, mi?! :) És oly rég óta most először vagyok abban a sztár helyzetben, hogy nincs jegyem. Mert kapok. No nem egy igazit, és nem egész hétre és ha nem kapnék akkor se vettem volna. De azért jó lesz ez így, ha minden jól megy, és sikerül a sikosítós trükköm. Drukkolni kell.

A kép most nem illik ide igazán. De a polaroid szép és jó, főleg hogy már ó. Haha, ez most rímelt, és az ó-t az öregre értettem. Sőt nem is ó, hanem halott, mert már becsődöltek, de jópénzért még biztos lehet kapni. Aztán biztos lesz ennek is egy reneszánsza, mint mondjuk a converse cipőnek.

ÁlmotMátólLátom

Már augusztus van. AUGUSZTUS!! Észre se vettem, hogy eltelt (eltűnt!) a július! Francba. Mindjárt szeptember, sőt a francba, mindjárt öregszem! Kezdhetem törni az agyam, hogy mi legyen a szeptemberemmel, mindenki más meg azon, hogy milyen szuper meglepetésszületésnapibulit szervezzen nekem, köszi. Haha, nem ám.

Annyira sokat pihentem és aludtam, hogy most persze, hogy aludni kéne, nem megy. De ez már csak így szokott lenni. Úgyis belelendülök majd, a sok korán kelés után. Milyen régen volt már az, hogy mindennap volt valami dolgom, ó.

Tegnap másnapos fejem hálisten kiráncigálták a többiek a Palatinusra. És milyen jól tettem, hogy mentem, pedig hihetetlen szenvedéseket éltem ám át! Szóval elmentem és megérte, mert volt pár szemrevaló, bámulnivaló férfitest. És így rá kellett jönnöm, hogy akármilyen béna is vagyok pasizás terén, és akármilyen szerencsétlen pasikkal kapcsolatban, azért van, hogy megtetszik valaki. Hálisten. Mert úgy köztudott tény, hogy nekem soha nem tetszik senki, mindig van valami kifogás. Ha esetleg mégis megtetszik valaki, azt meg úgysem tudom kezelni. Ezért aztán úgy gondolom, hogy nekem biztos valami filmbeillő szerelmi történetem lesz, majd ha megtalálom a nagy Őt, hát persze.

Alvás.

Annyira ötletes és másodszorra hallgatva már nem is olyan nyálas. Sőt, huszonhatodszorra már kb a kedvenc számom.