Netúlozz

Az utolsó szabad napom a nyáron. Jövő héten már hablo español. Legalábbis valami olyasmi. De aztán hétvégéken mehet majd még a strandolás meg ilyenek (most magamat nyugtatom) és még a Szigetre is ki tudok menni valószínűleg egy kedves barátomnak köszönhetően, aki tegnap, annak ellenére, hogy 7 órakkor bezárt a strand (egy bányatónál voltunk) maradhatott tovább a vízparton, haha, ez belső poén.

Tegnap, még strand előtt, dolgoztam. Je, jött egy kis pénz, hogy tudjam fizetni az albérletet. De nem is az a lényeg. Szóval, eddig ha itthon dolgoztam és ennek az újságnak, mindig volt valami gubanc. Eddig túl hideg volt, az első fotózáson majd meghaltam. A Lánchídon álltam 10 fokban egy Dolce and Gabbana ruhában, ami ráadásul ronda volt, és még a csontjaim is fáztak. Aztán másodszor, mikor állítólag azért választottak engem, mert bírom a hideget (jee), még talán hidegebb volt és még a szél is nagyon fújt, de felkészültek, kaptam pokrócot, melegzoknit és jägert! Tegnap viszont, július 30-án, a nyár közepén én harisnyában, csizmában, garbóban és pulcsiban! Majd ráadásként egy jó kis kabátot is rámakasztottak... Én meg csak álltam a kamera előtt, világított a meleg lámpa és patakokban fojt rólam a víz. Na mindegy, megoldottam, jó voltam, hát naná.

Ma sok elintézni valóm, van, najó relatíve, vagy hogy a francba mondják, szóval relatííve sok, és én még pizsamában döglöm. Rakok fel érdekes képeket, inkább nem untatok a semmitmondó, nemmesélő szövegemmel.

Elég kemények, nem? Chris Jordan művei, van még jópár (www.chrisjordan.com). Így próbálja szemléltetni a túlzásokat, károkat amiket az emberek okoznak. Ki gondolná, hogy statisztikákat képeken, mármint fényképeken is meg lehet jeleníteni?! Ezek, amiket én közzétettem 2,4 millió műanyagdarabot ábrázolnak, amit a tengervíz mélyéről gyűjtöttek. A képpel azt szemlélteti, hogy ez az a mennyiség, ami óránként kerül a világ óceánjaiba (..ha jól értettem, és ebben az esetben remélem, hogy az angoltudásom nem tökéletes). Pf, ki védi a környezetet?

most vagy soha

Rikít és sikít

Ahh, ezek a vasárnapok. Nem vagyok egy vasárnap rajongó, sokkal jobban kedvelem a hétfőt. Bár ha már nonstop munkában leszek (tjah, hahaha), akkor ez biztos megváltozik, és úgy állok hozzá ezekhez a vasárnapokhoz, mint mindenki más.

Tegnap sofőrlány voltam, igen élvezetes. Mármint tényleg. Vezetni jobb volt, mint inni. Mondjuk nem csoda, hogy egy hét alkohol után nem bírtam tovább. És már egy benzinessel is száguldok, odafele csak 3x fulladtam le. DE visszafele egyszer sem, mondjuk lehet azért, mert nagy volt a stressz, hogy nehogy beszóljanak a fiúk, hogy mit bénázok. Dehát profi vagyok.

Ja és felvettek a harmadik főiskolámra. De én utazni akarok, úgy, hogy ma felfaltam a fél konyhát. Mindegy, legalább nem sikerült eladni csütörtökön a rosszfiúknak, tehát élek, és holnap remélhetőleg 30˚C-ban süttetem majd a hasam és félek a bőrráktól. Hallelujah.

Szombat van.

Napok óta azon töröm az agyam, hogy mit írhatnék. Elszállt az ihlet. Vagy csak túl sok a program?

Nem jön semmi, semmi. Milyen rossz lehet egy írónak, akinek ez a foglalkozása, hogy a gondolatait, a képzeletét "papírra vesse" és nem megy. Ez majdnem olyan, mint amikor le akarsz fogyni és nem megy. Haha. De azért próbálkozom... Az írással is. Lehet erőltetett lesz. Nincs ma olyan jó idő. De nagyon jó dolog reggel hidegzuhanyozni, este hidegmojitózni. Két napja ez megy! Milyen rossz is nekem... Bár ma már nem szeretnék újabb 5 mojitót elfogyasztani, ma sofőrlány szeretnék lenni. Tegnap voltam egy nagyon jó hely megnyitóján, azt hiszem Grund a neve, Budapesten, Corvin mozi mögött Nagytemplom utca! Tessék elmenni, vagy eljönni velem. Finom a mojitó és van frappé is!! :) Amúgy tipikus budapesti szórakozóhely"slash"kávézó: öreg ház stílusosan berendezve, viszont valahogy mégis más mint az Instant vagy a Szimpla kert. Olyan felnőttesebb. Mint én. Haha.

Dash Snow.

Fesztiválszag

...meg egy kicsi ilyet is. De csak ma :)

SpirituálisVirtuálisGlobális

Nyár van, igen, nyár van! Holnap Balaton és egy hétig haza sem jövök. Mit nekem tengerpart, mikor itt a jó kis Balaton. (Persze, ha dugig lennék pénzzel, akkor nem biztos, hogy ezt írnám, haha). Egy hét internet nélkül! Milyen megkönnyebbülés lesz.. Kilépek a virtuális világból, megszűnök létezni ebben az "elektromos társadalomban" (mondjuk, ha találok valami hálózatot a hiperszuperüzletember telefonommal, akkor tuti az lesz az első, hogy máris nyomom a facebookot és az emaileket). 

Hallottam a rádióban vagy hol, (..igen a rádióban, apu mellett ültem és Budapestre mentünk) hogy a facebook felhasználók sokkal rosszabbul teljesítenek iskolában, munkahelyen. Hát persze. Mint én! Ha belegondolok nem is értem, hogy miért szeretem annyira nézni, hogy kivel mi történik. Ezek a történések általában úgyis csak körülbelül arról szólnak, hogy ki milyen buliba megy, milyen másnapos, miért nem alszik ésatöbbi (és azért néha még én is kiírom, haha). Szóval a nagytöbbség a feleslegesnél is feleslegesebb. Persze vannak hasznos dolgok is, osztálytalálkozó megszervezése, a sok rég nem látott jóbarát, koncertek szervezése (fiatal művészeknek például tök jó reklámfelület lehet) és sok érdekes dolgot is lehet azért olvasni.

Szóval elég sokat lógok én ott a facebookon sok más fiatallal együtt. És mi lesz a következő generációval?! Mert ha egy család sokat tévézik manapság az még csak hagyján, hisz együtt ülhetnek a tévé előtt és bambulhatják a képernyőt, de a neten csak legfeljebb bejelölhetik egymást, és aztán jön a komment, hogy "köszi:)". 

Inkább a Balatonról kéne álmodozni így elalvás előtt, a nyamvadt facebook helyett. Úgyis nélkülözni fogom, mert ilyeneket fogok látni, érezni, szagolni, hallani! Balatooon!

hétközép

Szerda. A hét közepe, legalábbis nekem. Ma eléggé pihenősre sikeredett a nap, legalább kipihenem a koránkeléseim, amik nem is tudom miért történnek. Ma is felkeltem reggel 6 órakkor, pedig nem kerültem korán az ágyba. De aztán sikerült visszakászálódnom a paplan alá és aludnom egy jót. 

Nyár van, bár az idő épp nem az igazi. Szóval nyár van és sok dolgom nincsen, programok akadnak, Balaton, Franciaország, nyelvtanfolyam ésatöbbi. És most a futáson, a blogoláson és a Pesti-életen kívül azon kezdtem el töprengeni, hogy mi hasznosat tudnék magammal kezdeni rövid távon. Na ha majd kitalálom világmegváltó ötletem, leírom.

Most legszívesebben összepakolnék pár holmit, rohannék a reptérre és repülnék a tengerpartra!

Ez egy elég valószínűtlen terv, szóval csak egy jó kis itthoni strand maradna, de itthon meg megérkezett a hidegfront, így a strandolást el kell napolni. Nem baj, jövő héten BALATOON! Ma meg elmegyek a bankba (ami mindjárt bezár) és a postára, aztán futok! :)

Apaszülinap

Nem hiszek abban, hogy egy hely, vagy egy bizonyos város meghatározná az ember boldogságát. Persze vannak gyönyörű helyek a Földön, és a világon az egyik legjobb érzés minél többet látni, minél több helyen járni, de más egy helyet meglátogatni és ott élni. 

Sok szép helynek vannak előnyei, mint például egy tengerpart (jeee), vagy annak, aki a hideget szereti, a hűvös időjárás. Ezek valószínű elősegítik az ember jó közérzetét, de biztos nem a boldogság forrásai. Vagy most hülyeségeket írok?! Azért gondolok ilyenekre, mert régebben voltak olyan gondolataim, hogy "ó, ha itt élnék, akkor biztos minden jobb lenne, mert itt mindig süt a nap ésatöbbi". De ahogy telik az idő, változik az ember véleménye, és ma már azt gondolom, hogy mindenhol lehet jó, hisz mindenhol meg lehet tanulni élni.

Na de nem okoskodni akarok, ez az egész azért jutott eszembe, mert a minap láttam egy ismeretterjesztő filmet Yemenről, ahova nem hiszem, hogy gyakran fogok járni. És Yemenben meglepően gyönyörű házak vannak:

Az utolsó képen az épületek nem kifejezetten szépek, de a zsúfoltságuk és összevisszaságuk valahogy mégis ad egyfajta harmóniát és szépséget az egésznek. És erre felbuzdulva, kerestem még ilyen jellegű épületeket, nagy sikerrel nem jártam, de itt van még pár.

Velence.

Na ez már annyira nem felismerhető.. Jodhpur, India.

És ezek a kedvenceim: 

Ki gondolná, hogy ez Görögország?