Mosó-lét
…Születésem ártatlan tisztasággal kezdődik a világban, ahol annyi kosz
fenyeget, de én naívan kezdem friss életem. Élmények tömkelege ér, helyszínek
ezrével találkozom és gondtalanul élvezem a létem. Biztonságban és tudatlanul
vagyok boldog és makulátlan. Aztán jön a nagy törés, koszos leszek. Már “tiszta”
koromban izgatottan vártam a mocskot, melyről nem tudtam semmit, csupán annyit,
hogy előbb vagy utóbb mindenkinek ez lesz a sorsa. Mintha egy különleges erő
tenné vonzóvá a veszélyt és az ismeretlent.
Bekerülök a gépbe társaimmal, és a kezdetektől kapok hideget, meleget. Élmények és
események zúdulnak rám, mint a víz a mocskos ruhákra. Együtt forgok a világgal,
időnként kiszorítva, máskor pedig a középpontban, erővel teli. Néha vergődöm, néha lenyugszom, körforgások sokasága segít önmagam megismerésében.
A tisztánlátás útján botorkálok, tudom, hogy jönnek még nagy hullámok,
élmények, de egyre egyértelműbb lesz talán minden. Kész leszek a teljes megtisztulásra, a vég
küszöbén megvilágosodom teljesen, és minden egyértelműen makulátlannak fog hatni. Mégsem akarom, hogy vége legyen a
körforgásnak, félek a tisztaságtól, mert elfelejtettem, hogy milyen is az. Már
csak a mocskot ismerem, ami szépen lassan tűnik el pamutszálaim legmélyéről.
Aztán egyszercsak vége a mosásnak. Kivesznek a
mosógépből, elkülönülök társaimtól és a pulóvertől, melynek jobb ujjába beleragadtam a tisztulás során. A pulóvertől,
mely segített a káoszban eligazodni. Együtt vergődtünk a centrifuga végeláthatatlan forgásában majd elszakított minket a
vég.
Újra tiszta vagyok, friss és üde, az előző
életemből nem maradt egy folt sem. Megtisztulásom után, mint valamiféle
reinkarnáció kezdem újra az életet új lehetőségekkel, de már nem vagyok ugyanaz.
Vajon most milyen öblítővel mosnak majd ki a
nagyok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése