Nem is olyan rég még anya-apa kicsi lánya voltam, valószínűleg maradok is, ha minden jól megy, most meg már "ma'am"-nek hív a fülöp-szigeteki takarítónőm. Lehet, hogy ez csak nekem olyan elképzelhetetlen és furcsa, szinte rosszul esik. Mi lesz, ha egyszer majd hozzászokok (már ha továbbra is ilyen jól megy a sorom), ha egyszer majd elvárom, hogy "ma'am"-nek szólítsanak.
Ráadásul miközben a számítógépemen pötyögök és klasszikus zenét hallgatok, gondolván, hogy az majd inspirál az írásra, meg a gyönyörű mondatok megfogalmazására, ő mindeközben a másik szobában takarítja a koszt, amit egy hét alatt sikerült megtermelnem. Valamiért nem sikerül megértenem ezeket a felsőbbrendű, alsóbbrendű dolgokat. Leginkább azt nem, hogy valaki miért gondolja magát kisebbnek a másiknál, csak azért, mert kitakarítja a lakását. Talán az önbizalom hiányos emberek elvárják, hogy "Madam"-nek vagy "Sir"-nek hívják őket, így valamiféle visszaigazolást kaphatnak arra, hogy ők valakik ebben a képmutató társadalomban.
Persze ez itt ebben a tündöklő városban teljesen más, mint otthon. Itt sokkal nagyobb mértékben tarol a gazdagság, és annak látszata, a materializmus kínai bűze mindenhova beissza magát. A gazdagok tényleg egyre gazdagabbak és mivel én is azzal keresem a kenyerem, hogy ezeket a gazdagokat szórakoztatom különböző gyémánt- és divatbemutatókkal, így premier plánból nézhetem a viselkedésüket, képmutatásukat és a hamis életüket. A pénzszórás itt olyan mennyiségben megy, ami Magyarországon elképzelhetetlen. De az is lehet, hogy nem jártam a megfelelő helyeken otthon, ezért kimaradtak ezek a dolgok. Néha (még a hongkongi karrierem elején) azon kaptam magam, hogy olyan luxus villákról álmodoztam, amiben ők laknak, olyan autókat csodáltam, amikben ők ülnek, mert hát azért hat ránk a környezetünk. De aztán, vagy a kognitív disszonancia, vagy a kisvárosi szüleimtől tanult értékrendem, elhessegette ezeket a gondolatokat és rájöttem, hogy én nem akarok ilyen életet, valószínűleg nem is tenne ez engem boldoggá. Ugyanakkor ki mondana nemet egy tűzpiros Ferrarinak?!
No, de most már nekem is van takarítónőm, aki "ma'am"-nek szólít ugyanúgy, mint őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése