Ez a fránya blog mindig ott van valahol az emlékezetem egyik sarkában, néha kiabál egyet és én rászólok, hogy majd később. Mintha ihletet vesztettem volna, pedig most aztán tudni kéne miről írni, hisz már lassan három éve Hong Kongban élek.
Néha olyan, mintha egyfolytában álmodnék itt, mintha a valóság több ezer kilométerre lenne tőlem. Pedig csak az otthon van ilyen messze. Néha sétálok az utcán, futok a futópadon vagy ülök a metrón és hirtelen elbizonytalanodom, hogy mit keresek itt. Egy másodpercre, mintha elveszteném a valóság fonalát és a bizonytalanban lebegnék, de csupán egy másodperc az egész. Ilyenkor szinte mindig eszembe jut a gyerekkori énem, aki mindenfélét elképzelt, hogy mi lesz majd vele, ha nagy lesz, csak éppen azt nem, hogy Hong Kongban fog élni több millió kínaival együtt...
...több millió kínaival együtt, több ezer kilométerre onnan, ahol gyerekfejjel álmodoztam a felnőttkorról. Ahol szinte biztos voltam abban, hogy 27 évesen már férjem lesz és gyerekem, és nyugodtan élem az életem. De elég sokat változott azóta a világ, felnőtt az Y generáció és már senki nem tudja pontosan, hogy mi a normális életvitel, vagy, hogy egyáltalán létezik-e olyan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése