Mosógép

Szeretek mély hangvételű írásokat olvasni, amikor valaki valami nagyon okosat vet "papírra". Néha sóvárgok is, hogy bárcsak sikerülne nekem is ilyeneket írni. Hát, ez a bejegyzés valami ilyesmire sikeredett, bár félve nyomom meg a "post" gombot, még akkor is, ha semmi veszíteni valóm nincs vele. 
Írásom egy metrón, telefonba bejegyzett mondatból nőtte ki magát, amit egy lyukas óra unalmas percei segítettek befejezni. Abszolút nem az okoskodás (bár hangvételem már így is elég 'fennkölt', még a szóhasználatom is olyan tudálékosnak érzem) és hatalmas olvasói táborom lenyűgözése volt a cél. De, ha már megírtam, miért ne tenném közzé?! Itt van hát óriási agyam tekervényeinek és rendkívül mély, lelki elmélkedéseim egy részlete.

... A távolság és a hold fénye megtisztítja a városokat az idő szemetétől, melyet csak a nap fénysugarai lepleznek le igazán. Így lesznek az emlékek is egyre szebbek az idő megmagyarázhatatlan múlásával: minden emlék piszka, mely a rossz élmények miatt kerül oda, eltűnik, mint a folt a szennyes ruháról a mosógép dobjának körforgásával.

Érdekes az élet képessége a hasonlatokra: a világegyetem logikus szálai és működésének egysége lehetőséget adnak arra, hogy minden jelenség és minden teremtmény egymáshoz hasonlítható legyen. Ahogy az idő múlását hasonlítom a tér tágulásához, úgy hasonlíthatom egy ember életét a mosógép egy mosásához.

Születésemtől kezdve kapok hideget, meleget, élmények és események zúdulnak rám, mint a víz a mocskos ruhákra. Néha vergődöm, néha lenyugszom, körforgások tömkelege segít önmagam megismerésében. Bár én talán még csak most kezdtem el a tisztánlátás útján botorkálni, jönni fognak még nagy hullámok, élmények, de egyre egyértelműbb lesz talán minden. Kész leszek a teljes megtisztulásra, melyet én csak filmes és olvasói élményeim alapján gondolok valahogy úgy, hogy a halál küszöbén megvilágosodom teljesen, és minden egyértelműen makulátlannak fog hatni. Majd kivesznek a mosógépből, elkülönülök társaimtól és a pulóvertől, melynek jobb ujjába beleragadtam a tisztulás során. Ez a pulóver segített a káoszban eligazodni, együtt vergődtünk a centrifuga végeláthatatlan forgásában. Persze ez nem feltétlenül szükséges a fény megpillantásához, de nő létemre, had legyek egy kicsit romantikus és ábrándozó. Megtisztulásom után, mint valamiféle reinkarnáció kezdem újra az életet új lehetőségekkel, de már nem vagyok ugyanaz, sőt illendőbb lenne egyes szám harmadik személyben írnom az "új" alanyról.

Hát így legyen. Értelmetlen fejtörésem tudnám még a végtelenségig folytatni, lehetnék akár egy hűtő is, aki folyamatosan új dolgokkal bővül, de néha azért el-elromlik benne valami, ami nem ízlik a külvilágnak, de én megszabadulnék tőle borzasztó szagokkal jelezvén, hogy valami nincs rendben bennem. A sok okosságomnak sok értelme és haszna nincsen, de nekem azért jól esett leírni saját gondolataim talán különös menetét, ami azért nem sikerül túl gyakran. Adios.