iFreud

Freud 1901-ben megjelent A mindennapi élet pszichopatológiája című könyvében még arról ír, hogy miért felejtünk el neveket, miért gyakoriak a beszédhibák, vagyis miért tévedhet az agyunk. Idegességünkben keressük ezeknek a hibáknak és tévedéseknek az eredetét, s közben érzelmeink tükröződnek rajtunk. Akárcsak az elégedetlen múlt században, az információ korában is hibáztatjuk magunkat, anélkül, hogy tudnák miért vagyunk hibásak. Vajon az oktatás, a szocioökonómiai struktúrák vagy az emberi korlátok miatt nem jutunk dűllőre? A hangsúly manapság már nem az emberi memória kapacitásán van, hanem az információs rendszerek szerkezeti felépítésén. Freud után egy évszázaddal már inkább azon aggódunk, hogy nem találunk meg valamit, mint azon, hogy elfelejtünk dolgokat. Már nem hibáztatjuk magunkat, ha nem jut eszünkbe egy barátunk neve, de idegesek leszünk, ha nem sikerül megtalálni a megfelelő fájlt, mappát, vagy ha rosszul keresünk valamit az interneten.

A felhasználóként megtiszteltetés számunkra, hogy a gép tárt karokkal fogad minket, hogy mi elmondjuk a véleményünket és kívánságainkat. Kell, hogy legyen valamilyen értékes tartalom odakinn, melyet jutalomként kapunk, miután megetettük az adatbázist. Amint valami értékesbe botlunk, rögtön továbbítjuk, blogolunk róla, twitterre vagy facebookra felrakjuk. Amíg van tartalom, addig él a remény is. Az adatokat kényszeresen osztályozzuk és csatlakozunk a kollektív intelligencia sokaságához: adományozd bölcsességedet a tömegnek. A weboldalak közzéteszik a legolvasottabb cikkeket, legnézettebb lapokat és megmondják nekünk, hogy a hasonló gondolkodású felhasználók mit vettek vagy gondoltak. Szinte elvárás, hogy olvasási listákat készítsünk, osztályozzuk a filmeket, a zenéket és értékeljük a termékeket, melyeket fogyasztottunk. Felhasználó méhek dolgoznak a Google királynőnek. Olyan csábító ez a „beporzó” világ, együtt lenni több milliárd felhasználóval, akik mint a méhek, egyik honlapról a másikra szállnak, s így egyre  jobban termékennyé teszik a tulajdonosokat.

So, what do you want for christmas?

Typhoon Haiyan from Janssen Powers on Vimeo.

Mosógép újratöltve

Mosó-lét

…Születésem ártatlan tisztasággal kezdődik a világban, ahol annyi kosz fenyeget, de én naívan kezdem  friss életem. Élmények tömkelege ér, helyszínek ezrével találkozom és gondtalanul élvezem a létem. Biztonságban és tudatlanul vagyok boldog és makulátlan. Aztán jön a nagy törés, koszos leszek. Már “tiszta” koromban izgatottan vártam a mocskot, melyről nem tudtam semmit, csupán annyit, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek ez lesz a sorsa. Mintha egy különleges erő tenné vonzóvá a veszélyt és az ismeretlent.

Bekerülök a gépbe társaimmal, és a kezdetektől kapok hideget, meleget. Élmények és események zúdulnak rám, mint a víz a mocskos ruhákra. Együtt forgok a világgal, időnként kiszorítva, máskor pedig a középpontban, erővel teli. Néha vergődöm, néha lenyugszom, körforgások sokasága segít önmagam megismerésében. A tisztánlátás útján botorkálok, tudom, hogy jönnek még nagy hullámok, élmények, de egyre egyértelműbb lesz talán minden. Kész leszek a teljes megtisztulásra, a vég küszöbén megvilágosodom teljesen, és minden egyértelműen makulátlannak fog hatni. Mégsem akarom, hogy vége legyen a körforgásnak, félek a tisztaságtól, mert elfelejtettem, hogy milyen is az. Már csak a mocskot ismerem, ami szépen lassan tűnik el pamutszálaim legmélyéről.

Aztán egyszercsak vége a mosásnak. Kivesznek a mosógépből, elkülönülök társaimtól és a pulóvertől, melynek jobb ujjába beleragadtam a tisztulás során. A pulóvertől, mely segített a káoszban eligazodni. Együtt vergődtünk a centrifuga végeláthatatlan forgásában majd elszakított minket a vég.

Újra tiszta vagyok, friss és üde, az előző életemből nem maradt egy folt sem. Megtisztulásom után, mint valamiféle reinkarnáció kezdem újra az életet új lehetőségekkel, de már nem vagyok ugyanaz.

Vajon most milyen öblítővel mosnak majd ki a nagyok?