Annak ellenére, hogy azt hittem, majd ezrével gyártom a bejegyzéseim, így, hogy lassan két hete deaktiváltam magam a facebook-on, elég inaktív lettem itt is. Pedig még az sem tompította az írás iránti vágyam, hogy deaktiválásommal valószínűleg eléggé megcsappant olvasóim száma, hisz csak a facebook-on tettem közzé az oldal címét, és ott osztottam meg írásaim egy hányadát. És hát ez a blog maradt az egyetlen élménymegosztó területem a digitális világban.
Négy és fél éves kapcsolatom (gyaníthatóan átmeneti) megszakítása a közösségi oldallal egyáltalán nem ment olyan nehezen, mint hittem. Azt gondoltam, majd hiányozni fog minden és mindenki, hisz ismerőseim nagy részét valószínű, soha többé nem látom életemben (élőben), és így nem tudom majd, hogy épp merre vannak, mi lett velük. Ráadásul ott volt még az ezer körlevél, amelyekkel egyszerűen lebonyolítható egy találka, vagy a sok esemény, amire mindig meghívást kaptam. Mondanom sem kell, egy konkrét buliról sem tudok azóta, és valószínűleg a különböző baráti köreim körlevelezéséből sem hiányzom annyira. Persze van ennek negatív oldala, de azért nem olyan vészes a helyzet. Így is körbevesznek az emberek, és így is ugyanazokkal tartom az élő kapcsolatot, továbbá biztos, hogy, a rengeteg buli közül is csak azokra mennék el, amikre ezek a barátok is mennek.
Érdekes, hogy az évek során valahogy belémrögzült a képnézegetés, a kommentelgetés olvasása. Ezeket a két hét alatt ugyanúgy folytattam (és folytatom), csak a facebook helyett olyan oldalakon, mint a hvg, az index, a subba (csak, hogy a legnépszerűbbeket említsem) és ezek temérdek társai. Valamint elkezdtem Honfoglalózni, ami azért jó, mert minden egyes játék után okosabbnak érzem magam, persze a válaszok 99%-ra nem emlékszem másnap.
Szóval így is elég időt töltök a gép előtt, de reggel például sokkal tovább aludhatok, hisz most már csak a rádió miatt nyitom ki a gépet. Esténként többet olvasok, és azért gyártom a bejegyzéseket, írogatok, csak ti nem láthatjátok őket! (Mert akkora remekművek, hogy félek, valaki esetleg ellopja őket, vagy ne adj'Isten túl híres legyek!)
Eleinte bennem volt még a facebook-élet-érzés (?!). Volt, hogy eszembe jutott, hogy ezt most simán kiírhatnám státuszként (például, mikor a Vásárcsarnokban találkoztam a 100 Folk Celsius énekesével, aki "jól megnézett magának"). De mindez (még a rémálom is, hogy véletlenül bejelentkeztem) hamar elszállt, és gondolataim átrendeződtek. Vagyis inkább csak eltűnt a facebook. (Persze, most épp őt, sőt, megint őt tisztelem meg egy bejegyzésemmel...) Szinte csak pozitív dolgokat tudok felsorolni, többek között azt is, hogy most különlegesnek érezhetem magam, hisz nem tartozom a "tömeghez". (Azért hangsúlyoznám még egyszer, hogy ez csak egy deaktiválás egyelőre.) Bár ez a "tömeghez nem tartozás" nem minden szempontból jó, már ha a szociológiai (pfű) értelemben vesszük, hisz mégiscsak egy közösség létezik ott a megfoghatatlanban. Viszont manapság különlegesnek lenni szinte egyenlő a lehetetlennel, s ha mégis sikerül, nem tart túl sokáig. És ha még ez egy ilyen kis apróság is, én azért egy kicsit kívülállónak és különlegesnek érzem magam. Sőt néha irigységet is láttam mások szemében (kétszer), amikor is a legmodernebb csajozós kérdésre az volt a válaszom, hogy nem vagyok fenn (vagyis deaktiváltam magam, persze ezt ők nem tudják). Az irigységet valószínű a függőségük által kialakult lelkiismeret-furdalás miatt éreztem, de lehet csak a csalódottságot tévesztettem össze a "zöld szemű szörnnyel". Csüggedtségük pedig talán azért volt, mert nem vagyok online, így nem léphetünk egy komolyabb szintet a kapcsolatunk építésében. Persze elkérhették volna a számom, amit úgyse adtam volna meg, vagy ha épp a Nagy Ő állt volna velem szemben, bizonyára rohantam volna haza, hogy újra része legyek a kék világnak.
De egy ideig még hanyagolom, egy ideig még különlegesnek érzem magam, hagyom, hogy lecsituljanak kedélyeim, melyek a már említett megfoghatatlanságból eredtek, és éldegélek még pár hetet (lehet már csak egyet, haha) facebook nélkül. Persze ezerszer jobb lenne, ha nyár lenne, de hát majd akkor is megtehetem.
Ja, és ha esetleg ti is erre adnátok a fejeteket, van egy remek program, ami csak a Chrome-mal használható. Ezzel simán leszedhető mindenki e-mail címe (legalábbis azoké, akik közzétették azt), és, ha bárkire szükség lenne, elérhető. Igaz nekem az egész procedúrához kellett vagy egy hét, de sikerült!
Itt olvashattok róla bővebben, aztán telepíteni és a többi, nem nagy ördöngösség: ITT.
