In the middle of the night ...

"Senki sem sejti, micsoda szépséget képes teremteni az ember! Senki sem sejti, mennyi értéket lehetne feltárni az eltékozolt kincsekből, milyen magasságokba tud szárnyalni az ujjászülető emberi gondolat, az eltévedt, bilincsbe vert gondolat, melyet egyre jobban fojtogat a szégyenletes rabság, a fegyveres támadások és védekezések járványszerű kényszerének átka meg az emberi méltóságot lealázó megannyi kiváltság; ma még senki sem sejti mit képes feltárni e gondolat a jövőben, és mi előtt hajol meg. Ha a nép veszi kezébe a hatalmat, az irodalom és a művészet - melyek szimfonikus formája még alig körvonalazódik - páratlan nagyságra tesz szert, mint egyébiránt minden más is. A nacionalista csoportosulások előszeretettel támogatják a korlátoltságot, tudatlanságot, és pusztítják az egyéniséget, a nemzeti akadémiák pedig - amelyek tekintélye mindmáig tenyésző babonákon nyugszik - csupán a romokat foglalják hivalkodó keretbe. A nagy hírű intézmények kupolái, melyek közelről fenségesnek tetszenek, egyszerűen nevetségesek, mint holmi gyertyakoppantó. Szüntelenül szélesíteni kell, mindenféle megkötöttség nélkül nemzetközivé kell tenni mindent, amit csak lehet. Le kell dönteni a falakat, hadd táruljon az emberek elé csillogó fény, a végtelen térség; türelemmel, hősies munkával meg kell tisztítani az utat az embertől az emberiségig: milliók tetemei hevernek ezen úton, és kőszobrok takarják el a távoli látóhatáron fénylő szivárványt. Az egyszerűség törvényei szerint fog ujjászületni minden. S csak egy nép létezik majd, csupán egyetlen nép!"

Henri Barbusse: Világosság
1920

Még az is lehet, hogy eme bejegyzésemet megbánom, mivel csupán álmatlanságom műve. Annyira nem megy az alvás, hogy képes voltam ezt az egész idézetet egy könyvből (lámpa nélkül!) bepötyögni. Az író, még mielőtt valaki megkövezne (bár egyáltalán nem tudom, hogy helyes-e ez a költői felszólítás ide, hisz a politika nem az erősségem, abszolút nem! És azt sem tudom számít-e, hogy egy jó írás megalkotója milyen nézeteket vall. Ráadásul ez már a harmadik mondatom a zárójelen belül!),  szóval az író nem a kedvencem, csak megtetszett ez a pár mondat, melyet egy másik író könyvének idézetéből idéztem. (Csoda, hogy ilyen összetett mondatokat tudok írni éjnek évadján!) És ez a pár mondat is, mint a múltból idézet jövendölés tett hatást rám. Beszélek én itt badarságokat...

De legalább a képek lenyűgözőek! (Ha még valaki nem látta volna őket.)

http://www.spencertunick.com/

Sunday, funday.

Tanulni kéne, mint a fene, és már majdnem azt teszem, csak előtte egy kicsit eszem (mert éhes vagyok), egy kicsit pakolgatok (mert akkora kupi van), egy kicsit olvasok (mert az is okosít), egy kicsit netezek (mert nem netezek eleget) és egy kicsit írok a blogomra (mert azt is kell). Ilyenkor van a legtöbb dolgom, mikor tanulni kell. De gondolom, ezzel nem csak én vagyok így. 

Megint eltelt egy év, de idén se fogok mindenféle konklúziókat levonni, hogy miért és mennyire volt jó a tavalyi év és fogadalmaim sincsenek, hogy még jobbá tegyem a következőt. Semmi késztetést nem érzek fogadalmak megtételére, nem mintha eddig tettem volna. Talán néhány szilveszter után hangosan kimondtam pár dolgot, amit aztán sosem gondoltam komolyan, így nem maradt ott a teher a vállamon, hogy nekem valamit teljesítenem kell. Amúgy is túlságosan megerőltetem szegény vállaim, annyi képzeletbeli terhet pakolok rájuk, gyúrni persze nem gyúrok eleget. De aztán utólag visszatekintve mindig pont elég dolgot viszek véghez, és büszkén nyugtázom, hogy megint milyen okos voltam. Vannak azért olyan dolgok, amik nem sikerülnek, de azokra még véletlenül sem gondolok, inkább bezárom őket valami eldugott kis kamrába, valahol mélyen. Csak néha-néha érzek valami szúró fájdalmat, amit azok a fránya elintézetlen "ügyek" okoznak. No, de azért idén így is, úgy is többet fogok sportolni, tanulni, egészségesen táplálkozni és persze pont idén fogom megtalálni a Nagy Őt! 

✌

Voltam én egyszer, talán két éve, a Sajtófotó Kiállításon a Nemzeti Múzeumban és készítettem egy képet a telefonommal. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, felnőttem meg ilyenek, új telefont is vettem, amit sikerült valakinek hazavinnie, úgy egy hónapja. Azóta se hallottam felőle. Szóval újra előkerült a régi telefon, azzal a bizonyos képpel a hátterén. A fotó (amit mindenféle szerzői jog megsértésével elloptam) továbbra is a kedvenceim közé tartozik és a minap találtam egy igencsak hasonló képet a neten:

Majd elkezdtem keresgélni és egy tucat kép van erről a nőről! Sehogy se tudtam azonban róla kideríteni semmit, pedig az volt a cél. Elhatároztam, hogy majd szépen írok róla, mert tényleg érdekel, hogy ki és mi lehet ez a néni, és nem csupán a különleges külseje miatt, hanem azért is, mert már lassan 3 éve az egyik telefonom hátterét díszíti. 

A képek alapján nem néz ki egy unalmas nőszemélynek, és elég gyanús, hogy az utcán lakik. Elképzelhetetlen számomra, hogy egy ilyen emberrel ne készítene valaki interjút és ne rakná fel az internetre (főleg ha ennyi kép készül róla). Biztos valami helyi hős, esetleg már legenda! Az ilyen egyéniségeknek mindig van mondandójuk, ami érdekes, hát még ilyen idősen (ránézésre legalábbis nem húsz...) hány sztorit tartogathat! Bár erősen kétlem, hogy tartogatja őket, el tudom képzelni, ahogy Havanna egyik fő terén, nyolc szivar közepette meséli (és a meséit, olyan meséknek képzelem, amiben minden színesebb az eredetinél) élete sztorijait és mondja hozzá az örök igazságokat, amiket amúgy mindenki tud, de ilyen sztorikkal fűszerezve teljesen újnak hatnak, és a közönség csak szííívja magába a közhelyeket meg a sok füstöt. De ez sajnos mind a képzeletemben zajlik csak. Akárhányszor és akárhogyan írtam be a Google-ba (cuban woman smoking cigar, funny old cuban woman, cigar cuban woman, woman with cigar in her mouth - és semmi pornográf nem jött ki!) semmit nem találtam róla. Szóval semmi érdekeset nem tudok írni, majd ha összedobtok nekem egy kis pénzt egy kubai körútra, akkor talán!

U.i.: BUÉK.