Az édes nyár, a forróság, a sok alkohol lassan véget ér. Mármint nem is biztos, mert nem költözöm el a hidegbe, esténként továbbra is ihatok - aminek a mennyiségét még mindig csökkenteni kéne - csak hát hív a kötelesség, szorít a pénztárca, tehát dolgozni fogok (nagyon remélem) és itthon hagyom a Balatont és a fesztiválokat. Nem panaszkodni szeretnék, semmi félreértés, tudom, hogy jó lesz nekem elmenni, mert az lesz és mindig is az volt, szóval már várom a repteret, a repülést és az idegent.
Mindig van az utazásban valami varázslatos, valami felszabadító, még ha nem is nyaralni megyek. Ott vagy egy idegen országban, idegen emberek között, és hirtelen elfelejted minden gátlásod (legalábbis én, és a franc se tudja miért csak külföldön van ez), boldogan császkálsz az új város utcáin, új embereket ismersz meg, akik nem beszélik a nyelved, akik valamilyen más titkot hordoznak magukban, mint az otthoniak, szépen lassan megtalálod azokat a helyeket, amik a legjobban a szívedhez nőnek, lesz egy kedvenc élelmiszer boltod, egy kedvenc kávézód, egy kedvenc utcád, kedvenc buszod, vagy útvonalad, amiket talán soha életedben nem fogsz elfelejteni, és életed élménytára ezer meg ezer új képpel bővül.
Van azonban valami fertőző is a sok utazásban, ami nem feltétlenül jó. Az otthon mindig az ember szívének egy része, a hely, ahol minden elkezdődött. Aztán sokan elkezdünk utazni, világot látni, más kultúrákkal megismerkedni. Rengeteg új és vonzó dologgal találkozunk, és mindig találunk valami olyat is, ami jobb, mint otthon. Persze az évek múltával én megtanultam, hogy az nem feltétlenül jobb, inkább más, de mégis megbonyolítja az életet, az a tudat, hogy rengeteg szép és jó hely van még a földön, rengeteg más lehetőséggel és minél többet lát az ember, annál többet akar még, megbódít az utazás és valahogy telhetetlenné tesz. Ez valami olyasmi lehet, mint amikor tanulunk, tanulunk és ahelyett, hogy okosabbnak éreznénk magunkat, inkább csak azt látjuk, hogy mennyi mindenről nem tudunk még, és mennyi tanulni való van még, aminek elsajátításához egy élet nem elég. Ez utóbbi példa nem feltétlenül rám érvényes, én az utazó fajta vagyok, nem a tudós.
Na de az élet úgyis hozza, amit hoznia kell, nem kell aggódnom, hogy nem látok elég helyet, és az elmélkedést is inkább abba kéne hagynom, mert valamiért úgy érzem, nem áll jól nekem. Haha.
A nyár amúgy jól telik, valamiért minden évben egyre jobb, talán mert egyre jobban értékelem. Túlestem első sátras fesztiválozásomon (igaz egyszer már voltam, de mi volt az az egy nap ehhez az öthöz képest?!) és megtenném jövőre is, ha nem lennének már terveim arra az időszakra. De vannak. Lényeg a lényeg, ez az egész bejegyzés egy videónak köszönhetően jött létre, amire szavazni kell, mert nagyon jó minden szempontból!! Csak pár kattintás és kész, még regisztrálni sem kell. Én már megtettem minden lehetséges email címemről. Most meg elkezdek pakolni. Jíííhá.
ITT A LINK, ERRE SZAVAZZ! :)
http://genero.tv/watch-video/10946/
a
... a számot már negyvenhetedszerre hallgatom.
