can't wait for this day. to. be. over.

Mégis..

...írok, ha már elkezdtem. Meg úgysincs sok dolgom, így szombat délután. 

Csak hát miről kéne írni, ami érdekes?! Már a facebook unalmas, más nincs nagyon, amin "lóghatnék" órákat, iwiw-ről és myspace-ről ugyanis sikerült eltüntetnem magam. Itt van tehát ez az új cucc, ez a blog, ami nem olyan "új" csak nekem az. Néha belegondolok, hogy milyen szörnyű dolog, hogy az emberek egy igen nagy többsége ilyen oldalakon tölti az értékes idejét. Persze csak magamból indulok ki, és az zavar, hogy én teszem ezt. Megnézem, kivel mi történik, ki ismer kit, ki mit ír kinek ésatöbbi. Na meg persze az a rengeteg kép, amit képesek vagyunk magunkról feltölteni. 

Annyi információ, úgymond felesleges információ töltődik az internetről az agyamba, hogy az már egészségtelen. Persze, ha lenne valami olyan dolgom (PASI?! ..haha), ami kitölti az időm nagy részét, nem tennék ilyeneket. Menni is fogok dolgozni, nyugi, csak most ilyen hajjal?! Nem olyan szörnyűséges, sőt biztos vagyok benne, hogy valamilyen szinten jót tett ez nekem, mert kizökkentett a megszokottságból, most valami más lett. Igen, ez egy változás kezdete, a NAGY változás. Amit tervezek, tervezek, de fingom sincs, hogy milyen változás, és hogyan lesz ez megvalósítva, haha.

De itt a nyár (annak ellenére, hogy az időjárás, nem a haverunk manapság) és mozgás mindenki ki a strandra, mojitok, barnaság!!! (az a baj, hogy igen pihent vagyok, enyhén másnapos és erőltetni akarom ezt az írás dolgot. Mindegy, ami eszembe jut csak írom, írom és csak lesz belőle valami). Szóval nyár van. Vííííz!

menjetek

fürdeni

a strandra

The first one

Magyarul írjak vagy sem? Azt hiszem, jobb lesz ha maradok a magyarnál, az angolt túl sokan megértenék. Gondolom, rengeteg látogatóm lesz, az első blog bejegyzésem után. De ki tudja, lehet egyszer ezzel leszek híres. haha. 

Főleg, hogy ha olyanokról fogok írni, mint, hogy tegnap levágattam a hajam, és iszonyatosan rövid lett. És hiányzik. Még jó, hogy megnő, meg hogy gyorsan nő, de most olyan érzésem van mintha elvesztettem volna valami nagyon fontosat, ami nélkül még az utcára sem lehet kimenni. 

Túlélem. 

Ah, meg is untam ezt a blogozást. Nem jön az ihlet. Megyek és eszem inkább valamit, majd megnézem magam a tükörben még nyolcvanszor és megnyugszom, hogy nem is olyan szörnyű, és miután ezekkel végeztem, olvasom tovább a "Miért a rossz lányokat veszik el a férfiak?" c. könyvet.